Vitorlás babonák és szokások: mit nem teszünk a fedélzeten (és miért szegjük meg mindannyian)?

Mit nem teszünk a fedélzeten?

A fedélzeten nem fütyülünk, nem kívánunk „sok szerencsét”, nem indulunk el pénteken, és nem fordulunk vissza a vízbe esett sapkáért. A vitorlás babonákat mindenki ismeri, aki legalább egy szezont töltött a vízen, és szinte mindenki be is tartja őket, bár senki sem vallja be, hogy hisz bennük. 25 éve segítek vitorlázóknak jachtot találni a Mazúri-tóvidéken, és ez idő alatt mindent hallottam a giżyckói stégeken. Olyanokat, akik „nem hisznek benne”, de lekopogják. Kormányosokat, akik nevetnek Neptunon, de a jacht nevét szertartás nélkül nem változtatnák meg. Senki sem hisz benne, mindenki betartja. Na jó, az első szélcsendig.

A fedélzeten nem fütyülünk

A klasszikusok klasszikusa. A fütyülés szelet hív, a tengeren pedig a fütyüléssel hívott szél állítólag mindig túl erősen és mindig rossz irányból érkezett. A másik iskola szerint a hadihajókon a füttyszó a fedélzetmester sípjának volt fenntartva, így a tilalomnak tisztán gyakorlati értelme is volt. Akárhogy is: nem fütyülünk. A Mazúri-tóvidéken ez a szabály pontosan az első szélcsendig érvényes. Ott áll egy jacht a Niegocin-tó közepén, a vitorlák lógnak, mint a kiteregetett ruha, kánikula van, és egyszer csak az egész legénység fütyülni kezd. Szélcsendben senki sem hisz a fütyülésben. De mindenki fütyül, hátha beválik. Néha be is válik, bár gyanítom, hogy a szél amúgy is megjött volna.

„Egy láb víz a gerinc alatt”, sosem „sok szerencsét”

A vitorlázónak hajóút előtt nem mondunk „sok szerencsét”. Az balszerencsét hoz, akárcsak a színészeknek a premier előtt. Helyette „egy láb vizet a gerinc alá” kívánunk. A tengeren ez jelkép. A Mazúri-tóvidéken néha szó szerint értendő: egyes megközelítéseknél ez az egy láb víz a gerinc alatt tényleg minden, ami van. Aki egyszer „megtapogatta” a svertjével a fenekét a nádasba befutva, tudja, hogy ez a világ leggyakorlatiasabb jókívánsága.

Pénteken nem indulunk el

Régi tengerészhagyomány: a péntek rossz nap a hajóút megkezdésére. A gyökerek vallásiak — a péntek mint a keresztre feszítés napja rossz napnak számított bármi elkezdésére, és a tengeren emlékeztek erre a legtovább. Állítólag a tengerészek képesek voltak megtagadni a kifutást, a hajótulajdonosok pedig inkább elhalasztották az indulást, csak ne pénteken kezdjenek. A Mazúri-tóvidéken a kérdés magától megoldódott, mert a bérelt hajókat szombaton adják át. Neptunnak nincs mibe belekötnie. Ha először hajózik, és tudni szeretné, hogyan zajlik lépésről lépésre egy ilyen átadási szombat, azt az első bérlésről szóló útmutatóban írtuk le.

A jacht átnevezése szertartást kíván

Neptun nyilvántartást vezet, és nem szereti, ha bejelentés nélkül turkálnak benne. A jacht szertartás nélküli átnevezése a hagyomány szerint legalábbis bajt hív. Ezért kis ünnepséget csinálnak belőle: elbúcsúztatják a régi nevet, megkeresztelik az újat, valamit az orrra öntenek, valaki beszédet mond. Egyszer egy mazúri kikötőben láttam egy szertartást csengővel és az orr meglocsolásával, egyenesen a Kisajno-tó vizével. A puristák azt mondják majd, hogy Neptunnak pezsgő járt volna, de úgy tűnik, elfogadta, mert a jacht ma is hajózik, és semmi rossz nem történik. A hivatali papírmunka egyébként tovább tartott, mint az egész szertartás.

A vízbe esett sapka a vízben marad

A vízbe esett sapka már a tóé. Ez a szabály, és jobb nem megszegni. A vita akkor kezdődik, ha a kedvenc sapkáról van szó. Néhány éve egy legénység a Kisajno-tavon visszafordult a kormányos sapkájáért. Az „ember a vízben” manőver gyönyörűen sikerült, a sapkát a második nekifutásra kihalászták a csáklyával. Csakhogy ugyanannál a mozdulatnál a csáklya kicsúszott a kézből, megtelt vízzel, és lement a fenékre, mielőtt bárki elkaphatta volna. A tó visszaadta a sapkát, de elvette a csáklyát. A mérleg nullára jött ki, a babona pedig megvédte magát.

Jobb lábbal a fedélzetre, és lekopogás

A fedélzetre jobb lábbal lépünk, a bal balszerencsét hoz. Ha pedig valaki hangosan kimondja, hogy „kitart az idő”, azonnal lekopogja. A bérelt jachton ezzel gond van, mert az árboc alumínium, így a szalon asztalán vagy a saját fején kopogunk. Állítólag ugyanúgy működik. Volt egy törzsügyfelem, aki éveken át ismételgette, hogy a babonák gyerekmesék. Nagy racionalista. Csak éppen ennyi év alatt egyszer sem láttam, hogy bal lábbal lépett volna a fedélzetre. Egyszer sem. Amikor megkérdeztem, azt mondta, egyszerűen így kényelmesebb neki. Persze.

„A nő a fedélzeten balszerencsét hoz”: ostobaság, olyan régi, mint a vitorla

Ezt a mítoszt egyszer s mindenkorra meg kell dönteni. A több hónapos hajóutak és a tisztán férfi legénységek idejéből ered: a nő a fedélzeten állítólag elterelte a tengerészek figyelmét, féltékenységet és veszekedést szított, ráadásul a tengert is felbőszítette. A legjobb az, hogy ugyanez a néphagyomány azt állította, hogy a meztelen nő megnyugtatja a tengert — innen erednek a régi vitorláshajók orrán a ruhátlan orrszobrok. Beépített kiskapus babona, amelyet nyilvánvalóan maguk a tengerészek írtak. A valóság a mazúri stégeken így néz ki: a legjobb kormányosok fele, akiket látok, nő. Nemegyszer láttam, ahogy a kormányos kiabál, hadonászik, és oldalt fordulva megy neki a cölöpöknek, a felesége pedig nyugodtan átveszi a kormányt, két mozdulat, és a jacht áll a helyén. Ha a nő a fedélzeten balszerencsét hoz, akkor kizárólag annak, aki a regattán versenyez vele.

Honnan erednek a vitorlás babonák és szokások?

A legtöbb vitorlás babona és szokás a tengerről hajózott a Mazúri-tóvidékre. Némelyik, például a lekopogás, régebbi a hajózásnál, de a tenger tette szigorúvá. Vitorlázók nemzedékei vitték át a tavakra a tengerészdalokat, szokásokat és babonákat, amelyek az óceánokon több száz évesek voltak. A tenger veszélyes és kiszámíthatatlan volt, ezért a tengerészek rituálékat építettek maguknak, mert ha az ember fél, csinálnia kell valamit a kezével. A tó kegyesebb, de a rituálék megmaradtak, mert egyszerűen szépek. Aki érezni szeretné, milyen régóta él itt ez a hagyomány, nézze meg a mazúri régi idők emlékeit, vagy azt, milyen volt a Mazúri-tóvidék száz évvel ezelőtt. Az Omegán, a lengyel vitorlázás legendáján egész nemzedékek tanultak meg hajózni, és a vitorlázással együtt ezt az egész néphagyományt is átvették.

Vitorlás babonák dióhéjban

Minden, ami fent szerepel, egyetlen táblázatban, hogy indulás előtt megjegyezhesse.

Mire jó ez az egész?

Lehet nevetni ezeken a szokásokon, és mi nevetünk is, leghangosabban saját magunkon. De több van bennük puszta néphagyománynál. Ha valaki a stégen azt mondja Önnek: „egy láb vizet a gerinc alá”, valójában azt mondja: vigyázzon magára, és jöjjön vissza épségben. A vitorlás babonák nem babonaság. Így mondják el egymásnak a vízi emberek, hogy fontosak egymásnak. És ezért, bár eltelt 25 év, még mindig senkinek sem mondok indulás előtt „sok szerencsét”. És az Önök fedélzetén melyik babona érvényes? Mert minden legénységnek van egy, még ha senki sem vallja be.

Leggyakoribb kérdések

Mit jelent az „egy láb víz a gerinc alatt” kívánság? Ez a „sok szerencsét” vitorlás változata: azt kívánja valakinek, hogy a hajóteste alatt mindig legyen elég víz, és ne fusson zátonyra. A sekély mazúri vízi útvonalakon, ahol a svert a nádasnál megtapogathatja a fenekét, meglepően szó szerint értendő.

A vitorlázók tényleg hisznek a babonákban? Hivatalosan senki. A gyakorlatban kevesen lépnek bal lábbal a fedélzetre, és „sok szerencsét” indulás előtt senkitől sem hall, aki egy szezonnál többet töltött a vízen. Ez inkább hagyomány és jó szokás, mint hit.

Mit ne mondjunk a vitorlázónak indulás előtt? „Sok szerencsét”. Helyette „egy láb vizet a gerinc alá” kívánunk. Pontosan ugyanazt jelenti, csak vitorlás nyelven, és senki sem sértődik meg.

Át lehet nevezni egy jachtot? Lehet, formálisan ez dokumentumok kérdése. A hagyomány szerint azonban Neptun megharagszik, ha nincs szertartás a régi név elbúcsúztatására és az új megkeresztelésére. A legtöbb bérbeadó kis ünnepséget rendez belőle, mert jó alkalom egy stégnél töltött összejövetelre.

A péntek rossz nap a bérlés kezdetére? A tengerészhagyomány szerint igen, pénteken nem futottak ki. A Mazúri-tóvidéken a probléma magától megoldódik, mert a bérelt hajókat szombaton adják át. Neptun és a kikötői beosztás itt kivételesen egyetért.

Borítókép: NaCzarter.pl