Kell-e jogosítvány ahhoz, hogy valaki vitorlázó legyen?

A jogosítvány papír. A vitorlázó valami más

A válasszal kezdem, mert ez a kérdés minden szezonban visszatér a mazúri kikötőkben. A jogosítvány feljogosít, minden mást a víz ad. Egy bérelhető vitorlás jachthoz, mint az Antila 33 vagy a Maxus 33.1 RS, jogosítvány kell, ezen nincs mit vitatkozni. Egy lakóhajóhoz már nem, és ma sokan vezetik, akik két évvel korábban azt sem tudták, melyik oldalról kell a stéghez közelíteni. Vitorlázók ők? Attól függ, mit kezdenek ezzel a következő öt szezonban.

Régen évekig tartott bekerülni

Amikor kezdtem, az utcáról nem lehetett bekerülni a vitorlázásba. Klubon vagy cserkészeten keresztül lehetett. Először Ön volt az, aki a fedélzetet súrolja és a kannákat hordja. Aztán valaki elvitte egy hétre a fedélzetére, mert hiányzott egy ember. Aztán a második szezon, a harmadik, újabb tanfolyam, újabb vizsga. Mire valaki egy óránál hosszabb időre kormányt adott a kezébe, két-három év telt el.

A felszerelést saját kezűleg újították fel. Fa, gitt, lakk, tavasz a hangárban, és kezek, amelyeket májusig nem lehetett tisztára mosni. Ezt senki sem nevezte csapatépítésnek. Egyszerűen vagy kész volt a hajó a szezonra, vagy senki nem ment sehova. A csatornákon előfordult, hogy kötélen vontatták a hajót a partról, mert az egész kikötőnek egy motorja volt, és az épp nem ez. Ez nem romantikus kaland volt, hanem egy átlagos kedd.

A legfontosabb azonban más volt. Olyan közegben volt, amely szemmel tartotta. Valaki figyelte a kezét kikötéskor, és kertelés nélkül megmondta, hogy rosszul csinálta. Ha elrontotta, az egész kikötő tudott róla. Ha valakinek éjszaka elszakadt a kikötése, a fél kikötő felkelt. Arról, milyenek voltak ezek a tavak korábban, külön írtunk a száz évvel ezelőtti Mazúri-tóvidékről szóló cikkünkben, azoknak a szezonoknak a hangulatáról pedig a régi idők emlékeiben.

Ma egy hétvége alatt be lehet kerülni

Most így van: rövid tanfolyam, vizsga, jogosítvány. Vagy egyáltalán semmi, mert kibérel egy lakóhajót, és elindul. Fizet, és már a vízen is van. Sorban állás, klub és háromévnyi kannahordás nélkül.

A régi vitorlázók ezt fejcsóválva nézik, és őszintén megmondom: sok igazság van ebben. Valami valóban véget ért. Véget ért a kikötő mint hely, ahol az egész telet tölti, és a közös bütykölés a hajótesteken. Már nincs olyan helyzet, hogy emberek nélkül egyszerűen nem tud vízre szállni, mert ma a jachtot készen veszi át a stégnél. Ezt nem lehet visszahozni, és nincs értelme úgy tenni, mintha másként lenne.

Csakhogy ugyanez a nyitás olyan embereket engedett a vízre, akiknek korábban semmi esélyük nem volt. Mert nem volt klub a városukban, mert senki nem vezette be őket. Az a közeg, minden erkölcsi tartása ellenére, gyakran zárt volt, és tudtára tudta adni az embernek, hogy ide nem illik. Most minden évben látok a Port Royalban családokat, amelyek életükben először éjszakáznak a vízen, és egy részük a következő szezonban is visszajön, meg az azutániban is. Azt mondani nekik, hogy ez nem igazi vitorlázás, egyszerűen tisztességtelen lenne.

A jellemformáló iskola nem tűnt el. Csak már nem kötelező

Szerintem ez az egész lényege. Régen nem lehetett úgy átmenni a vitorlázáson, hogy ezt az iskolát kihagyja, mert be volt építve a bekerülés útjába. Ma kikerülheti. Vízre szállhat, végighajózhat egy hetet, leadhatja a jachtot, és soha semmit nem tanul meg. Csakhogy a tó nem kérdez előre semmit. Pontosan ugyanazt ellenőrzi, mint harminc évvel ezelőtt.

Hogy oda tud-e állni a cölöpökhöz oldalszélben úgy, hogy nem szántja fel a szomszédot. Hogy elkapja-e a mooringkötelet csáklyával a farnál, és nyugodtan átviszi-e az orrhoz, ahelyett hogy öten rángatnák. Hogy visszafordult-e, amikor feltámadt a szél, ahelyett hogy délután nekivágott volna a Śniardwy-tónak, mert „hát ez volt a terv”. Hogy tisztaság maradt-e Ön után a kikötőben. A Kisajno, a Mamry és a Śniardwy nem a jogosítványát ellenőrzi. Azt ellenőrzi, gondolkodik-e.

A lakóhajó ebben egyébként becsületes tanító. Lapos fenék, nincs vitorla, és kikötői manővereknél nagyon érzékeny az oldalszélre. Az ember gyorsabban tanul meg előre gondolkodni, mint hinné. A részleteket a mivel hajózhat jogosítvány nélkül a Mazúri-tóvidéken című útmutatóban írtuk le.

Régen, ma, és ami nem mozdult

Az erkölcsi tartás megmaradt, csak igazolvány nélkül

Mert nézze csak, mi az, ami valóban nem változott. Egyedül közelít a cölöpökhöz, gyerekkel a fedélzeten, és mindig akad valaki, aki feláll a vacsorától, és átveszi Öntől a kikötőkötelet. Ha szélroham közeleg, az emberek figyelmeztetik egymást, anélkül hogy megnéznék, kinek milyen jogosítványa van. A szemetet és a fekáliát a kikötőben adják le, mert ez védett terület, és mindenki tudja. Este a kikötőben csend lesz, és ezt senkinek nem kell elmagyarázni. A rezervátumként védett szigetekre nem szállnak ki, akármilyen csábítónak tűnik is a mellettük lévő öböl. Grillt sem gyújtanak a fedélzeten, csak ott, ahol a kikötőben erre kijelölt hely van.

Ez az egész erkölcsi tartás. Nem tűnt el. Csak már nem adnak hozzá igazolványt. Ma mindenki maga dönti el, hogy azokhoz akar-e tartozni, akik így viselkednek. Az újak egy része már az első hajóúttól ebbe nő bele, gyorsabban, mint sok vén róka.

Hol kezdje, ha ma kezdi

A legegyszerűbb út: a vízzel kezdje, ne a vizsgával. Béreljen egy hétre lakóhajót, manőverezzen, éjszakázzon a kikötőben, figyelje, hogyan kötnek ki a szomszédok. A szezonban a turnusok általában szombattól szombatig tartanak, így egy hét természetes mérce az első alkalomra. Aztán szerezze meg a jogosítványt, amikor már tudja, hogy ez az Öné. A fordított sorrend is működik, de akkor a papír megelőzi a tudást, és az első erős szél kellemetlen lecke lehet. Hogy melyik jogosítvány mire jogosít, azt milyen jogosítvány kell a jachthoz a Mazúri-tóvidéken című cikkünkben részleteztük.

És még valami a végére. Nincs olyan életkor, amikor már túl késő. Voltak olyan ügyfeleink, akik jócskán hatvan fölött álltak először kormány mögé, és ma is hajóznak. A jogosítványt a vizsgabizottságtól kapja. A többit a víztől kapja, lassan, szezonról szezonra. Ez időbe telik, és jó, hogy időbe telik.

Gyakori kérdések

Kell-e jogosítvány a Mazúri-tóvidéken? Bérelt vitorlás jachthoz igen, mert ezek az Antila 33-hoz vagy a Maxus 33.1 RS-hez hasonló hajók. Lakóhajóhoz, például a Stillo 30-hoz vagy a Stillo 31-hez nem, jogosítvány nélkül vezetheti a hajó átvételekor tartott oktatás után.

Igazi vitorlázás-e a jogosítvány nélküli hajózás? A lakóhajónak nincs vitorlája és nem cirkál, így szigorú értelemben nem vitorlázás. De ugyanúgy megtanít felelősségre, az időjárás olvasására és a kikötői manőverekre. Sok vitorlázó éppen így kezdte.

Hol kezdje a tanulást? Egy héttel a vízen egy tapasztalt emberrel, vagy egy lakóhajóval, ahol maga felel a manőverekért. Csak utána jöjjön a tanfolyam. Akkor az elméletnek lesz mibe kapaszkodnia.

Érdemes-e jogosítványt szerezni, ha nélküle is lehet? Érdemes, ha vitorla alatt szeretne hajózni, és önállóan akar dönteni a hajóútról. A jogosítvány megnyitja a vitorlás jachtok kínálatát, és rendszerezi a szabályokról való tudást. Ha főleg egy nyugodt családi hétre vágyik, a lakóhajó teljesen elég.

Létezik még a régi vitorlás közeg? A klubokban és a versenyeken igen. A bérleti kikötőben másképp néz ki, alkalmibb, de a kikötésnél nyújtott segítség és a szélre való figyelmeztetés ugyanúgy működik, mint régen.

Borítókép: Skimel — CC BY-SA 4.0, Wikimedia Commons