20 000 PLN bírság egy betemetett nádasért. Kié a mazúri tó partja

Nehézgépek a Nidzkie-tónál

Először építőgépek érkeztek. Aztán jött a föld. A nádas, amely magától nőtt ott, eltűnt a ráhordott talaj alatt. A tó melletti területet elegyengették, a part menti növényzetet kivágták.

A telek Karwicában fekszik, Ruciane-Nida községben, a Nidzkie-tó partján. A bíróság előtt a telek 63 éves, Kolnóban élő tulajdonosa felelt a part tönkretételéért. A jogsértést a mikołajki vízügyi felügyelet (Nadzór Wodny) munkatársai fedezték fel. A cselekményt a 2017. július 20-i vízügyi törvény (Prawo wodne; egységes szerkezetben: Dz.U. 2025, poz. 960, későbbi módosításokkal) 475. cikke alapján minősítették. A tulajdonos beismerte bűnösségét, és önként alávetette magát a büntetésnek. A bíróság 20 000 PLN pénzbírságot és 1000 PLN költséget szabott ki, amelyeket korábban vagyoni biztosítékként már befizettek. A jogsértés felfedezésétől az ítéletig egy év telt el.

Öt beszámolót ellenőriztünk: a rendőrség portálját, a Radio Olsztynt, a wm.pl-en megjelent Gazeta Olsztyńskát, a mazury24.eu-t és a wm112.pl-t. Egyik sem közli az ítélet dátumát, sem azt, hogy mikor hordták oda a földet. Egyik sem mondja meg azt sem, hogy a pénzbírság mellett elrendelték-e a part korábbi állapotának helyreállítását.

Kié is valójában a part

Olyan jelenet, amelyet a Mazúri-tóvidéken minden hajóbérlő ismer. A jacht a parthoz közelít, valaki a fedélzetről elolvassa a „magánterület, kikötni tilos” táblát, a partról pedig kijön egy ember, és szól, hogy lökjenek el. A legénység biztos benne, hogy a víz közterület. A tulajdonos biztos benne, hogy olyan földet vásárolt, amelynél ő dönti el, ki léphet rá. Mindkét fél téved a határt illetően.

A kérdés tehát nem az, hogy „szabad-e kikötni”. Hanem az, hogy hol ér véget a vízhez való jog, és hol kezdődik a más földje. A karwicai ügy ugyanerről a határról szól, csak a szárazföld felől nézve, a tó irányába.

Víz és meder: ezt nem lehet megvenni

A belvízi folyóvizek az Állami Kincstár (Skarb Państwa) tulajdonában vannak (a vízügyi törvény 211. cikkének (2) bekezdése), az Állami Kincstár és az önkormányzatok vizei közvizek ((3) bekezdés), a (4) bekezdés pedig lezárja a témát: a törvényi kivételeken túl nem lehetnek polgári jogi forgalom tárgyai. Ugyanez vonatkozik a mederre (216. és 217. cikk). A tulajdonosi jogokat a PGW Wody Polskie, az állami vízügyi szervezet gyakorolja (212. cikk (1) bekezdés 1. pont).

Honnan a „folyóvíz” egy tó esetében? A 22. cikk 2. pontjából: az átfolyásos tónak van természetes felszíni befolyása vagy kifolyása, állandó vagy időszakos. A vízi útvonallal összekötött mazúri tavak ilyenek, a Nagy Mazúri-tavak rendszere pedig szerepel a belvízi utak között (a Minisztertanács 2019. június 26-i rendelete, Dz.U. poz. 1208).

A partvonal, vagyis határozattal megállapított határ

A 220. cikk (1) bekezdése három kritériumot ad: a part éle, vagy az állandó fűnövényzet vonala, vagy a legalább tízéves átlagos vízállás szerinti vonal, a (2)–(4) bekezdés pedig rangsorba állítja őket, elsőbbséget adva a jól kivehető partélnek. A legfontosabb az (5) bekezdés 2. pontja: a partvonalat közigazgatási határozattal állapítják meg, tavak esetében pedig a vízgazdálkodásért felelős miniszter jár el, a földmérő által készített határmegállapítási terv alapján ((6) és (7) bekezdés).

Ez közvetlenül érinti Karwicát: a partvonal jogi kategória, nem pedig az, ameddig a víz egy száraz augusztusban ér. A ráhordott föld nem tolja el. Van azonban itt egy hézag: a határozat akkor születik meg, ha valaki kérelmezi, vagy ha a hatóság hivatalból indítja az eljárást, és nem derítettük ki, hány mazúri vízparti telekre adták ki. Amíg nincs határozat, az a vita, hogy honnan kell lemérni a másfél métert, ténybeli vita.

A víz menti sáv: áthaladás, nem megállás

A 232. cikk (1) bekezdése két külön tilalmat tartalmaz: tilos a nyilvános belvízi felszíni vizekkel szomszédos ingatlanokat a partvonaltól 1,5 méternél közelebb bekeríteni, valamint tilos megtiltani vagy lehetetlenné tenni az ezen a területen való áthaladást.

Ezt mindkét oldalról ki kell mondani. Ez a sáv magánterületen fekszik. A tulajdonos kaszálja, gondozza, és adót fizet utána, a törvény pedig elveszi tőle a bekerítés jogát. Ez magánföldre rótt közteher. Másrészt a jogszabály az áthaladásról és csak az áthaladásról beszél, nem táborozásról vagy a jacht vesztegléséről. Azt sem garantálja, hogy ott ténylegesen át lehet haladni: ez a sáv gyakran derékig érő nádas vagy meredek part, és senkinek sem kötelessége ösvényt kialakítani rajta.

A kivételek szűkek: a belvízi halászatról szóló törvény szerinti védőövezetek közvetlen védelmi területei és a haltenyésztési körzetek ((2) bekezdés), a lezárt területek ((3) bekezdés), valamint a Wody Polskie határozatával az állam védelme vagy a közbiztonság érdekében adott mentesség ((4) bekezdés). Figyelem a szóra: közvetlen, mert a közvetett védelem nincs kizárva.

A tilalom megszegéséért 1000–7500 PLN pénzbírság jár; ezt a sávot a 2023. július 13-i, az Odera folyó revitalizációjáról szóló módosítás írta be kifejezetten a 478. cikk 2. pontjába, és a bíróság a szabálysértési eljárási törvénykönyv szerint dönt (479. cikk). A bejelentést a vízügyi felügyelethez kell intézni; hogy azután ki nyújtja be a büntetés kiszabására irányuló indítványt, azt nem derítettük ki. A táblák és sorompók név szerint nem szerepelnek a törvényben, csak értelmezés útján férnek bele az „áthaladás lehetetlenné tételébe”.

Külön működik a 233. cikk (2) bekezdése: a közhasználatú vizekkel szomszédos ingatlan tulajdonosa köteles biztosítani a vízhez való hozzáférést, az ingatlannak a hozzáférést lehetővé tevő részeit pedig a községi elöljáró (wójt), a polgármester vagy a városi elnök jelöli ki határozattal. Ez a vízhez való hozzáférésről szóló jogintézmény, nem a kikötésről.

Kikötés: hézag, amelyről nem beszélnek

A 32. cikk (1) bekezdése mindenkinek jogot ad a nyilvános belvízi felszíni vizek közhasználatára, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A (2) bekezdés felsorolja, mit szolgál: a személyes, háztartási vagy mezőgazdasági szükségleteket különleges műszaki berendezések nélkül, valamint a pihenést, a turizmust, a vízi sportokat és az amatőr horgászatot.

Ezt a listát érdemes kétszer elolvasni. Nem szerepel rajta a kikötés, sem a más tulajdonában lévő parti földre lépés. A közhasználat megengedi, hogy a vízen legyen: hajózzon, fürödjön, pihenjen. Nem ad jogcímet arra, hogy a jachtot más fájához kösse, mert ott már a más tulajdona dönt.

És a nádsáv, amelybe a fél Mazúri-tóvidék beledugja a hajóorrát? Ha a nád víz borította földön nő, az az Állami Kincstár földje (216. és 217. cikk). Hogy hol húzódik ez a határ, azt csak a partvonalról szóló határozat dönti el, az pedig általában hiányzik; alacsony vízállásnál és az állandó fűnövényzet kritériuma szerint a nádsávnak nem kell feltétlenül a víz oldalán lennie. Beépített telek és nyírt pázsit esetén észszerűbb abból kiindulni, hogy a határ a tulajdonos javára húzódik. A legfontosabb azonban más: akárki földje is legyen, a meder tulajdonjoga nem jogosít fel a növényzet elpusztítására.

Mi következik ebből a partnál

• Jacht horgonyon, a vízen, partra szállás nélkül: ez a közvizek közhasználata, és senkinek nincs jogcíme arra, hogy onnan elküldje.
• Hajóorr a nádasban: nem. Függetlenül attól, kié a meder, ez nádas és sekély víz, ráadásul ott van a tőkesúlyos uszony, a kormánylapát és a motorhűtés is. A bérleti szerződések ezt általában tiltják.
• Kötél az orrból más fájára: ez más földjének használata, így a tulajdonos engedélye nélkül levesszük. Jacht orral más telkén vagy más stégjénél: vita nélkül ellökünk.
• A homokos partba vert és reggel kihúzott cövek nem a part átalakítása. A probléma a tartós beavatkozás: állandó oszlopok, felásott rézsű, kivágott átjáró.
• Tele a kikötő este hatkor: ha még világos van, és van hová menni, megyünk tovább; ha sötétedik, horgony a parttól távol, és reggel tovább. Ugyanígy széllökésnél vagy meghibásodásnál: a legkevésbé beépített part alá, a front után továbbállunk, a tulajdonosnak pedig elmondjuk, miért álltunk ott.

A második réteg: hajózási szabályok

A vízügyi törvény nem minden. Ugyanazon a parton a szabályok egy második rétege is érvényes, amelyről a kikötési vitákban szinte szó sem esik, pedig éppen a kikötésre vonatkozik közvetlenül. Ezek a hajózási szabályok: az infrastrukturális miniszter 2003. április 28-i rendelete a belvízi utakon érvényes hajózási szabályokról (Dz.U. nr 212, poz. 2072), valamint a helyi jogszabály, vagyis a bydgoszczi Belvízi Hajózási Hivatal igazgatójának 2024. június 4-i 7/2024. számú utasítása. Bydgoszcz messzinek hangzik Giżyckótól, de éppen ez a hivatal adja ki giżyckói kirendeltségén keresztül a Nagy Mazúri-tavak rendészeti szabályait.

A legénység számára a legfontosabb az utasítás 9. § (1) bekezdésének 1. pontja. Tiltja a gépi meghajtású hajóval való hajózást a hajózási útvonalon kívül, a parttól 50 méternél kisebb távolságban, beleértve a vízfelszín feletti állandó fű- és egyéb növényzet vonalát, valamint a stégeket, eszközkölcsönzőket, strandokat és a vízben tartózkodó személyeket. A tilalom szigorúan hangzik, és a legtöbben itt abba is hagyják az olvasást. Pedig utána egy, a tilalomnál is fontosabb mondat következik: „kivéve a minimális kormányzási sebességgel és a legrövidebb útvonalon történő áthaladást a partra, rakpartra vagy stégre való ráállási manőver végrehajtásának helyéig”.

A jog tehát számol a part megközelítésével. Nem mint más földjére vonatkozó jogosultsággal, hanem mint szokásos manőverrel, amelyet lassan és egyenes vonalban kell végrehajtani. Figyelem a hatályra: a jogszabály gépi meghajtású hajóról beszél. A vitorlák alatt haladó jacht nem az, ugyanez a jacht motorral már igen.

Ehhez jön a 2003-as rendelet három hajózási jelzése, amelyek helyileg eldöntik a veszteglés kérdését:

• A.5 veszteglési tilalom,
• A.6 horgonyzási és horgonyvontatási tilalom,
• A.7 partra kötés tilalma.

Ha a jogalkotó külön jelzést hozott létre a kikötési tilalomra, az azt jelenti, hogy ahol nincs jelzés, ott a hajózási szabályok nem tiltják a kikötést. Ez nem ugyanaz, mint a telektulajdonos engedélye, de véget vet egy mítosznak, amely szerint a kikötőn kívüli kikötés önmagában jogellenes. Nem az.

A horgonyzásnak a Mazúri-tóvidéken olyan szabályozása van, amelyet könnyű félreérteni. A horgonyzás, valamint a lánc vagy kötél vontatásának tilalma a csatornaszakaszokra, továbbá a kikötőkre és hajóállomásokra vonatkozik, a tavak pedig kifejezetten ki vannak véve alóla. A tó közepén horgonyon vesztegelni tehát más, mint egy csatornán, ahol kijelölt fordulóhely nélkül horgonyzásról szó sem lehet. Ezen túl a rendelet tiltja a hajózási jelzések kikötésre való használatát, valamint a vízi építmények cölöpök beverésével vagy horgonydobással történő megrongálását.

Végül két dolog, amely nem a kikötésről szól, de a parti veszekedések felét eldönti. A folyókon és a csatornán, ha a jelzések másként nem rendelkeznek, 10 km/h-s sebességkorlátozás érvényes, ez alól azonban kivételt képeznek az emberi izomerővel vagy széllel hajtott vízi járművek. Továbbá tilos nagy hullámot és túlzott légcsavar-szívóáramot kelteni a parttól, stégektől, rakpartoktól, kölcsönzőktől és fürdőzőktől 50 méternél közelebb. A hullám nem illem kérdése. Szabálysértés.

Két tengely, amelyet nem szabad összekeverni

Ezt egyszer s mindenkorra érdemes szétválasztani, mert a stégen zajló vitában mindkét fél rendszerint összekeveri a kettőt.

• A közlekedésbiztonsági tengely: a hajózási szabályok mondják meg, hogyan szabad mozogni, és hol szabad megállni. Ezeket a jelzések és a hajózási hivatal igazgatójának utasítása határozzák meg. Betartatásukról a hajózási hatóság és a rendőrség gondoskodik.
• A tulajdoni tengely: a vízügyi törvény és a Polgári Törvénykönyv mondja meg, kié a föld, amelyre rálép, vagy amelyhez a kötelet köti. Az A.7 jelzés hiánya nem ad jogcímet más telkére, a tulajdonos engedélye pedig nem szünteti meg a parti táblán jelzett tilalmat.

Lehet tehát igaza az egyik tengelyen, és nem lehet igaza a másikon. A leggyakoribb eset a Mazúri-tóvidéken: a hajózási szabályok szempontjából jogszerűen köt ki, a telektulajdonos szempontjából jogellenesen. Vagy fordítva: a tulajdonos meghívja egy olyan stéghez, amely veszteglési tilalmi jelzéssel megjelölt zónában áll.

Stégek: két eljárás és egy vita

A stég apró építési ügynek tűnik, jogilag azonban vízi létesítmény. 3 méter szélességig és 25 méter teljes hosszig, amelyet az elemek hosszának összegeként számolnak, elég a vízjogi bejelentés (394. cikk (1) bekezdés 1. pont). Bármelyik méret túllépése az ügyet az engedélyezés körébe viszi (389. cikk 6. pont, a 16. cikk 65. pontjával összefüggésben), és mivel az elemek összege számít, egy hozzáillesztett kis palló is felboríthatja a minősítést.

Marad a vita. A Wody Polskie és a közigazgatási bíróságok ítélkezési gyakorlatának egy része (II SA/Wr 76/18, II SA/Wr 159/20) úgy ítéli meg, hogy a kikötésre szolgáló létesítmény már hajóállomás, így méreteitől függetlenül engedélyköteles; a 16. cikk 65. pontjának c) alpontja a mólókat, stégeket és hajóállomásokat vízi létesítményként sorolja fel. Ez a hatóság és a bíróságok értelmezése, nem pedig a törvény szó szerinti tilalma, és feszültségben áll az építési törvénnyel, amely a stégeket többek között kis vízi járművek kikötésére szolgáló létesítményként írta le.

A nád a vízben nő

Először arról, mit jelent a nádsáv a tónak. Ez a hidrobiológiában általánosan elfogadott tudás, nem a mi mérésünk. A szűrő nem maga a növény, hanem a rendszer: a lelassult áramlás, a lebegőanyag kiülepedése, a gyökérzónában zajló folyamatok. A nád kivágása nem pótolja ezt a rendszert, hanem felszámolja. A nádas tompítja a hullámokat és megtartja a partot, alatta pedig hínárnövényzettel benőtt sekély víz van, ahol márciustól júliusig egymás után ívnak a fajok: először a csuka, aztán a vörösszárnyú keszeg, nyár derekán a compó.

A madaraknál pontosnak kell lenni, mert a listát gyakran túlnyújtják. A víz feletti nádashoz valóban a nádirigó és a bölömbika kötődik, a bölömbikának azonban nagy nádas kell, így egyetlen telek esetében inkább a nádirigóról beszélünk. Más nádlakó fajok szélesebb körben fészkelnek, de a part beépítésével az alternatíváik eltűnnek az egymás után elegyengetett darabokkal együtt.

Most a jog. A Wody Polskie a „Stop dewastacji jezior” (Állítsuk meg a tavak pusztítását) kampányban egyértelműen közli: vízjogi hozzájárulás nélkül tilos a tavak kotrása, a part menti növényzet elpusztítása (beleértve a nád és a vízparti fák kivágását), stégek építése és a partok megerősítése. Pisz járásban eljárás folyt a Zdedy-tó nádjának kivágására vonatkozó vízjogi engedélyről, tehát ezt a tulajdonos nem teheti meg csak úgy, magától. Ehhez jön a fajvédelem: a védett madarak fészkeinek otthont adó nádas elpusztítása sértheti a természetvédelemről szóló 2004. április 16-i törvényt (52. cikk (1) bekezdés 7. pont, 131. cikk 13. pont). A gyakran ismételt március 1. és október 15. közötti időszak sok fajra vonatkozó gyűjtőkeret, nem pedig naptári tilalom a nádra; az számít, hogy az adott helyen fészkelnek-e védett madarak.

A kivágás nem ugyanaz, mint a betemetés

A vízfelszín feletti kaszálás visszafordítható: a nád a következő szezonban kihajt a gyöktörzsekből. A vízfelszín alatti kaszálás, a gyöktörzsek kiszedése és ennek évenkénti megismétlése tartósan el tudja pusztítani a nádfoltot, mert az elárasztott, levágott szárak nem juttatnak oxigént a gyöktörzsekhez. A magánpartokon leggyakrabban így tűnik el a nádas: nem kotrógéppel, hanem víz alatti kaszálással, évről évre.

A betemetés tovább megy, mert a partot a tó belseje felé tolja. Az új partél mögött azonnal túl mély és túl meredek a víz ahhoz, hogy a nád meggyökerezzen, a gyöktörzseket rejtő iszapos meder pedig már nincs meg. Nincs tehát miből újranőnie. Egy-egy betemetés helyi jelentőségű, de a beépített part darabok összege, és a tó az összegre reagál.

A felelősség három szintje

Érdemes szétválasztani őket, mert még a hivatallal folytatott beszélgetésekben is összekeverednek. A közigazgatási szint a bejelentések, engedélyek, a fennmaradási engedélyezés és a létesítmény felszámolására vonatkozó kötelezettség. A szabálysértési szint a 478. cikk 2. pontja, vagyis a bekerítés, amelyről a bíróság a szabálysértési eljárási törvénykönyv szerint dönt. A büntetőjogi szint a 475. cikk.

„Aki a belvízi felszíni vizek partjait, a tengervizek partjait, a partot alkotó, vízi létesítménynek nem minősülő építményeket, ideértve a falakat, vagy a belvízi felszíni vizek által borított földterületeket elpusztítja vagy megrongálja – pénzbüntetéssel, korlátozó intézkedéssel vagy egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A rendelkezést 2017 óta nem módosították, és ez alapján ítélték el a karwicai telek tulajdonosát, mert ott sekély vizet temettek be, vagyis olyan földterületet, amelyet a rendelkezés kifejezetten említ. Ez nem a Büntető Törvénykönyv 181. cikke, mert az a növény- vagy állatvilágban jelentős mértékben okozott károkról szól, és a partokat nem említi.

A tényállási elem a part elpusztítása vagy megrongálása, nem pedig a hajótest minden érintkezése a szárazfölddel. A minősítés a partot tartósan átalakító cselekményekre vonatkozik: a rézsű gépi feltúrására, a partvonal átalakítására, a sekély víz betemetésére. Az apró beavatkozásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatot nem ismerünk, és nem teszünk úgy, mintha létezne. A nád kivágásának magának más a jogalapja: a vízjogi hozzájárulás és a természetvédelmi törvény.

A harmadik réteg: helyek, ahol egyáltalán nem szabad

Eddig úgy írtunk a partról, mintha mindenhol ugyanazok a szabályok érvényesek lennének. Nem azok. A Mazúri-tóvidéken vannak olyan vizek, amelyeknél a más földjéről és a másfél méteres sávról szóló fenti vita tárgytalan, mert oda sem odahajózni, sem belépni nem szabad, mégpedig függetlenül attól, kié a part.

A jogalap a természetvédelemről szóló 2004. április 16-i törvény. Ennek 15. cikk (1) bekezdése így kezdődik: „A nemzeti parkokban és a természetvédelmi rezervátumokban tilos”, majd több tucat tilalmat sorol fel. A vízisportoló számára három számít:

• A 21. pont tiltja „motorcsónakok és egyéb motoros eszközök használatát, vízi és motoros sportok űzését, az úszást és a vitorlázást, kivéve a nemzeti park igazgatója, a természetvédelmi rezervátumban pedig a regionális környezetvédelmi igazgató által kijelölt vizeket vagy útvonalakat”.
• A 15. pont tiltja a kijelölt ösvényeken kívüli gyalogos közlekedést, amelyeket a rezervátumban szintén a regionális környezetvédelmi igazgató jelöl ki.
• A 23. pont tiltja a táborozást az ugyanilyen módon kijelölt helyeken kívül.

Érdemes megfigyelni, hogyan épül fel ez a rendelkezés, mert fordítva működik, mint e szöveg minden más részén. Nemcsak a motoros hajózás tilos, hanem kifejezetten az úszás és a vitorlázás is. És nem úgy van, hogy valami addig szabad, amíg valaki meg nem tiltja. Fordítva: alapértelmezésben tilos, a kivételt pedig a regionális környezetvédelmi igazgatónak kell kijelölnie. Ez az egész anyag legszigorúbb rétege.

A rezervátumban érvényes tilalmak szándékos megszegéséért a törvény 127. cikke elzárást vagy pénzbírságot ír elő. A keretek, 5–30 nap elzárás és 20–5000 PLN pénzbírság, a szabálysértési törvénykönyv keretei, tehát szabálysértésről beszélünk, nem bűncselekményről. Ugyanez a 127. cikk egyébként a tájvédelmi parkokra, a tájvédelmi körzetekre és a Natura 2000 területekre is kiterjed.

Szigetek, amelyekre nem szabad kilépni

A leggyakorlatibb példa néhány mérföldre fekszik Giżyckótól. A „Wyspy na jeziorze Mamry i Kisajno” (Szigetek a Mamry- és a Kisajno-tavon) rezervátumot az erdészeti és faipari miniszter 1957. január 23-i rendeletével hozták létre (M.P. 1957, nr 14, poz. 108). 215,35 hektárt foglal magában, és e tavak mind a húsz szigetét, Węgorzewo és Giżycko községben, a néhány áras földdarabkáktól a hetvenhektáros Upałtyig. A Kisajno-tavon többek között a Duży Ostrów, a Sosnowy Ostrów, a Górny Ostrów, a Mały Ostrów, a Wielka Kiermuza és a Dębowa Górka tartozik ide. A vízimadarak fészkelőhelyei és a vonuló madarak pihenőhelyei állnak védelem alatt, a szigetekkel együtt az őket körülvevő nádasok is.

A giżyckói erdészet ezt röviden írja: a természetvédelmi rezervátumnak minősülő valamennyi szigeten feltétlen belépési és táborozási tilalom érvényes. Most már tudni lehet, honnan ered, mert az erdészek oldala nem adja meg a jogalapot. A táborozási tilalom a 23. pont, az odahajózás tilalma a 21. pont. A belépési tilalommal finomabb a helyzet, mert a törvény külön belépési tilalmat nem ismer: a 15. pont működik, amely tiltja a gyalogos közlekedést a regionális környezetvédelmi igazgató által kijelölt ösvényeken kívül. Ahol semmilyen ösvényt nem jelöltek ki, ott minden belépés sérti ezt a tilalmat.

A „kiköthetek-e a szigetnél” kérdésre a válasz a Kisajno-tavon tehát: nem, egyiknél sem. Ez azon esetek egyike, amikor a nyaralás közbeni késztetés, hogy kiszálljunk egy lakatlan szigetecskén és tüzet rakjunk, egyszerre háromféleképpen szabálysértés.

A Nidzkie-tó és a déli csend

A második példa, mert azt a tavat érinti, amellyel kezdtük. A „Jezioro Nidzkie” rezervátum 1972. október 27-én jött létre (M.P. 1972, nr 53, poz. 283), és az olsztyni regionális környezetvédelmi igazgató 2016. április 26-i rendeletével (Dz. Urz. Woj. Warm.-Maz. 2016, poz. 1887) 2934,71 hektárról 2950,87 hektárra bővítették. Ruciane-Nida és Pisz községben fekszik. A tó tájképét védi a Piski-erdő (Puszcza Piska) körülvevő erdőivel együtt, felügyeletét a regionális környezetvédelmi igazgató látja el.

A vízi turizmus ott megengedett, de a tó déli részén tilos a belső égésű motorok használata. Aki Ruciane-Nidából a Nidzkie-tóra hajózik, annak ezt tudnia kell, mielőtt valaki mástól hallaná.

Mazúri Tájvédelmi Park: tilalmak a fő vízi útvonalon

Külön réteg, gyengébb a rezervátumnál, de jóval nagyobb területre terjed ki, köztük a fő mazúri útvonal jelentős részére. A Mazúri Tájvédelmi Park (Mazurski Park Krajobrazowy) ma a Warmia-mazúriai vajdasági közgyűlés 2022. november 29-i XLIV/635/22. számú határozata alapján működik (Dz.Urz. Woj. Warm.-Maz. 2022, poz. 5615). 56 257,83 hektárt foglal el Mrągowo, Pisz és Szczytno járásban. Határait a mellékletben szereplő koordináták jelölik ki, nem a községhatárok, és ez fontosabb, mint amilyennek látszik: a Nidzkie-tó nem tartozik a Parkhoz, bár Ruciane-Nida község igen.

A határozat 5. § (1) bekezdéséből a témánk szempontjából négy tilalom számít:

• 13. pont: tilos motorcsónakokat és egyéb motoros eszközöket használni a nyílt víztesteken. A (2) bekezdés felsorolja a kivételeket, és a felsorolás rövid: a Śniardwy-tó a Kaczerajno-tó és a Łuknajno-öböl nélkül, a Bełdany-tó az Iznota-öböl és a Wygryny-öböl nélkül, a Guzianka Wielka-tó a Guzianka Mała-tónak a zsilip és a Guzianka Wielka közötti részével együtt, valamint a Mikołajskie-tó. A fő vízi útvonal tehát járható, de letérni róla a Park egy mellékvizére már más kérdés. A lakóhajó motoros eszköz.
• 7. pont: tilos új építményeket emelni a partvonaltól számított száz méteres sávban, kivéve a vízi turizmust, a vízgazdálkodást vagy a halászatot szolgáló létesítményeket. Ezt a kivételt érdemes megjegyezni, mert az a hiedelem kering, hogy a Parkban nem szabad stéget építeni. Szabad, csak továbbra is érvényesek a vízügyi törvény fent leírt eljárásai.
• 8. pont: tilos víztesteket, holtágakat és vizes élőhelyeket felszámolni, betemetni és átalakítani.
• 3. és 5. pont: tilos a vízparti fás növényzet elpusztítása, valamint a domborzatot tartósan torzító földmunkák végzése.

Az utolsó három pont szinte pontosan leírja, ami Karwicában történt. A tisztesség azonban megköveteli hozzátenni: a Nidzkie-tónál nem érvényesek, mert ott nincs Park. Ha ugyanez a kotrógép a Bełdany- vagy a Mikołajskie-tónál dolgozott volna, a vízügyi törvény 475. cikke mellé a felelősség egy második jogcíme is társult volna, a természetvédelmi törvény 127. cikke szerinti büntetéssel.

Csendes övezetek: a járás dönt

A csendes övezet nem a vízügyi törvényből ered. A jogalap a 2001. április 27-i környezetvédelmi törvény (Prawo ochrony środowiska) 116. cikk (1) bekezdése: a járási tanács (rada powiatu) határozattal korlátozhatja vagy megtilthatja a vízi járművek használatát meghatározott víztesteken, ha ez a rekreációs és üdülőterületeken a megfelelő akusztikai feltételek biztosításához szükséges. A járási tanács, nem a község és nem a parti üdülőközpont üzemeltetője.

A terjedelem változó: teljes tilalom, vagy korlátozások a motorteljesítmény, a napszak, a szezon vagy a víztest egy része szerint, a jellemző kivételek pedig a mentőszolgálatokra és az egyenruhás szolgálatokra, valamint a fenntartási munkákra vonatkoznak. A szabályszegésért való felelősségről törvényi rendelkezések döntenek, ezeket itt nem tárgyaljuk. A határozatokat a vajdasági hivatalos lapban és a járási hivatal közérdekű adatközlő oldalán (BIP) teszik közzé; a jármű vezetője felel, és a hatályos változat a kötelező.

Ez egyben azon kevés eszköz egyike, amely annak a parti lakosnak a kezében van, akinek az ablaka alatt három hónapon át motor dübörög. Csakhogy ez nehézkes eszköz. A közigazgatási bíróságok ítélkezési gyakorlata, köztük a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság (NSA) 2022-es ítélete, megköveteli, hogy a határozatot az akusztikai állapot tényleges vizsgálata előzze meg, a pusztán a lakosok akaratán alapuló határozatokat pedig gyakran megsemmisítik. A vizsgálatok pénzbe kerülnek, és a hatóság rendeli meg őket, így ez egy lakóközösség vagy egy község útja, nem egyetlen személyé.

Mi következik ebből a tárgyalt jogszabályok keretében

A táblázat kizárólag az ebben a szövegben tárgyalt jogszabályokat tartalmazza. Az adott víztesten más jogalapokból további korlátozások is érvényesek lehetnek.

Mit tesznek valójában a vitorlázók

A jogszabály egy dolog, a gyakorlat egy másik. A Mazúri-tóvidéken van még egy réteg, amelyet sehol sem hirdettek ki: a szokás. Átnéztük a nyilvános vitorlás vitákat, az archív levelezőcsoportoktól a fórumokig, hogy lássuk, miben állapodnak meg egymás között az emberek. A fenntartás nyilvánvaló, és rögtön ki kell mondani: ezek nem jogforrások, hanem annak leírásai, amit az emberek csinálnak, és amin vitatkoznak. Nem idézünk beceneveket vagy neveket, mert ezek évekkel ezelőtti magánbeszélgetések voltak, nem sajtónyilatkozatok.

A legerősebb szokás a „menedékkikötő”. A vitorlázók egybehangzóan írnak le egy íratlan szabályt: viharban vagy meghibásodás esetén szabad más stégjét menedékként használni, díj nélkül, utána pedig fel kell keresni a tulajdonost, és el kell magyarázni, miért áll ott a hajó. A szabály annyira magától értetődőnek hangzik, hogy kevesen ellenőrzik, áll-e mögötte jogszabály. Maguk a vitorlázók „szokásjogként” emlegetik, vagyis eleve feltételezik, hogy nincs mögötte jogszabály.

Pedig van, csak nem ott, ahol keresik. Nem a vízügyi törvényben és nem a hajózási szabályokban, hanem a Polgári Törvénykönyvben. 142. cikk 1. §: „A tulajdonos nem tiltakozhat az ellen, hogy más személy a dolgot használja, sőt megrongálja vagy megsemmisítse, ha ez az e személy vagy harmadik személy személyiségi javait közvetlenül fenyegető veszély elhárításához szükséges. Követelheti azonban az ebből eredő kár megtérítését”. A 2. § ezt kiterjeszti a vagyoni javakra is, kivéve, ha a fenyegető kár nyilvánvalóan és aránytalanul kisebb, mint a tulajdonost ért hátrány.

Fordítsuk le ezt egy Kisajno feletti széllökésre. Ha a legénység egészsége vagy élete veszélyben van, a stég tulajdonosa nem tiltakozhat az ellen, hogy a hajó odaálljon. Ez nem az ő udvariassága, hanem jogszabály. Ha csak maga a jacht van veszélyben, a legénység pedig biztonságban van, a második paragrafus érvényes, és akkor már mérlegelni kell: több ezret érő idegen stég az elkerülni kívánt kárral szemben.

Két dolog, amelyet ez a jogszabály a szokásban helyesbít. Az első: valódi veszélyről van szó, nem arról, hogy fúj a szél, és kár lenne kínlódni. A második: a „mindenféle díj nélkül” csak félig igaz. Magáért a vesztegelésért a tulajdonos nem követelhet semmit, a leszakadt bikáért vagy a megkarcolt deszkákért azonban igen, mert a kár megtérítéséről szóló mondat ugyanabban a paragrafusban áll. A szokás és a jogszabály tehát nagyjából ugyanazt mondja, egy különbséggel: a jogszabály a kárról szóló számlával végződik, a szokás pedig egy köszönömmel.

A másik dolog egy vita, amelyet a vitorlázók egymás között folytatnak, mégpedig évek óta. Egyesek a 232. cikkből a másfél méteres sávban való kikötés jogát olvassák ki. Mások kijavítják őket, hogy ez a sáv az áthaladást szolgálja, nem a vesztegelést vagy a táborozást. Ez utóbbi értelmezés felel meg a jogszabály betűjének. Érdemes azonban tudni, hogy az előbbi is kering a közösségben, mert a parti félreértések fele éppen innen ered: a legénység meg van győződve róla, hogy olyan joga van, amely nincs, a tulajdonos pedig hallja a jogszabályra való hivatkozást, és duplán dühös lesz.

Azok a gyakorlatok, amelyeket a vitorlázók egymásnak ajánlanak, észszerűbbek a vitáknál:

• Horgonyon vagy becsavarható horgonyon állni, és egyáltalán nem lépni más földjére. Ez megkerüli a jogi problémát ahelyett, hogy eldöntené, és működik.
• Kerülni a telkek melletti kikötést, ha van alternatíva. Az alternatíva gyakran csak tízperces hosszabb út.
• Ha a tulajdonos ott van, és nem akarja, vita nélkül ellökni. Ilyenkor megcáfolhatatlan érv hangzik el: minek nézzünk egymásra farkasszemet.
• Megkérdezni, mielőtt kikötünk. Ez általában elég, és van, hogy egy kávéval végződik.

Ezekben a beszélgetésekben visszatér az a tézis is, hogy régen vendégszeretőbbek voltak, a szigorúak pedig különösen a régión kívülről érkező új tulajdonosok. Érdekes, hogy ugyanezek a hozzászólók rögtön el is ismerik, honnan ered ez az ellenszenv: a hétvége után hátramaradt szemét, az éjszakai zene, az egyetlen stégnél való kikötések gyakorisága. Vagyis mindkét fél ugyanarról beszél, csak a stég két oldaláról.

A stég másik oldaláról

Nem beszéltünk egyetlen telektulajdonossal sem, és a karwicai ügy feleivel sem. Ez hiányosság, és ennek tudatában kell olvasni ezt a rekonstrukciót: a Mazúri-tóvidékről szóló nyilvános vitákban ismételt érveket foglalja össze, nem valakinek a nyilatkozatát. Nagyjából így hangzanak: saját pénzen vásárolt telek, évente fizetett adó, a part fenntartásának költsége, mások hétvégén hátrahagyott szemete és hajókról szóló zene hajnali kettőkor. Hogy hány legénység viselkedik így, azt senki sem számolta meg, mi sem.

A jogszabályok nagyrészt neki adnak igazat. A közhasználat a partvonalnál véget ér, az 1,5 méteres sáv az áthaladást szolgálja, a szemétnek és az éjszakai buliknak pedig nincs alapja a 32. cikkben. Mit tehet jogszerűen:

• A partvonaltól számított 1,5 méteres sávon kívül kiküldheti az embereket a földjéről, amennyiben az ingatlanra nem adtak ki a 233. cikk (2) bekezdése szerinti, a vízhez való hozzáférést lehetővé tevő földrészeket kijelölő határozatot.
• A part megsértését, másokét is, bejelenti a vízügyi felügyeletnek. A part elpusztítása esetén az ügy a rendőrséghez kerülhet.
• Stéget bejelentéssel vagy engedéllyel, valamint a föld használatára vonatkozó szerződéssel épít; az engedély nélküli építményt vagy fennmaradási engedéllyel legalizálja, vagy felszámolást elrendelő határozatot kap.
• Motorzaj esetén az út a járási tanácshoz és a környezetvédelmi törvény 116. cikk (1) bekezdése szerinti határozathoz vezet, a valóságban egy lakóközösség vagy egy község ügyeként.
• A szemétre és az éjszakai zenére a vízügyi törvény nem ad eszközt. Ez az út túlmutat ezen a szövegen.

Egyet nem tehet, és itt kezdődik a karwicai ügy. Nem oldhatja meg a problémát a part menti sáv bekerítésével vagy a part saját igényei szerinti átalakításával. A jog a föld védelmét adja, nem a part feletti hatalmat.

Ki tartatja be valójában

A bejelentéseket a Wody Polskie fogadja. A Nidzkie-tavi ügyet a mikołajki vízügyi felügyelet munkatársai fedezték fel, vagyis e struktúra legalsó szintje. Nem különleges csoport, nem varsói ellenőrzés. A Wody Polskie a gov.pl oldalon azt nyilatkozza, hogy munkatársai naponta fogadják a lakosok telefonhívásait, és a helyszínen ellenőriznek minden bejelentést. A büntetőeljárást a rendőrség folytatja, itt a piszi járási rendőr-főkapitányság a Ruciane-Nida-i őrssel. Hogy évente hány ilyen ügy van, nem tudni, mert nincs statisztika.

Kérdések, amelyek nyitva maradnak

Az első a partra vonatkozik. A pénzbírságot befizették, az ügy lezárult, de az öt forrás egyike sem mondja meg, hogy elrendelték-e a korábbi állapot helyreállítását. A büntetés a tettesre hat, a part helyreállítása a tóra, a betemetett sekély víz pedig nem tér vissza a befizetett bírságtól: a korábbi állapot helyreállítása nem növények pótlólagos ültetése, hanem a föld elszállítása és a mederprofil helyreállítása. Az ügy a büntetésnek való önkéntes alávetéssel zárult, vagyis az ítélet tartalmáról szóló megállapodással, hogy pedig bárki követelte-e a part helyreállítását, azt nem derítettük ki.

A második kérdés tükörképe az elsőnek, és a telektulajdonosoknak jár. Ha a partvonalról szóló határozat általában nincs meg, honnan tudja a tulajdonos, hol ér véget a földje, mielőtt a gépek beállnak, és szól-e erről neki bárki a vásárláskor vagy a munkák bejelentésekor? A büntetőjogi felelősség egy olyan határ átlépéséért, amelyet senki sem jelölt ki hivatalosan, ugyanannyit nyom a latban, mint a part helyreállítására vonatkozó kötelezettség hiánya. Mindkét kérdést a bírósághoz és a vízügyi felügyelethez intézzük, a válaszokat pedig hozzáírjuk.

Gyakori kérdések

A szomszéd betemeti a partot vagy elkerítette az átjárót, hol jelentsem be? A Wody Polskie területileg illetékes vízügyi felügyeleténél. Így derült ki a Nidzkie-tavi ügy is. A part elpusztítása esetén az ügy a vízügyi törvény 475. cikke szerinti bűncselekményként a rendőrséghez kerülhet.

Hol ellenőrizhetem, hogy a tavon érvényes-e csendes övezet? Annak a járásnak a tanácsa által hozott hatályos határozatban, amelynek területén a víztest fekszik; ezt a vajdasági hivatalos lapban és a járási hivatal BIP oldalán teszik közzé. A terjedelem gyakran a meghajtásra, a napszakra vagy a víztest egy részére szűkül, ezért a teljes határozatot elolvassuk.

Állhatok horgonyon más telke előtt? Közvízen igen. Partra lépés nélkül, más fájára kötött kötél nélkül és a nádasba dugott hajóorr nélkül.

Fenntartás és szerkesztői megjegyzés: ez tájékoztató anyag, nem jogi tanácsadás. A jogállapot 2026 augusztusának megfelelő; vitás esetben az ügy körülményei és az illetékes szervek határozatai döntenek. A bírósági határozatok ügyszámait a hatóság álláspontja és a publikációk alapján közöljük, nem saját kutatás alapján. A NaCzarter jachtbérlést közvetít a Mazúri-tóvidéken, így érdekünk, hogy az emberek kikötőkben álljanak meg. Ezért a szöveg törzse jogszabályokon és nyilvános közleményeken alapul, a gyakorlati útmutatóinkra mutató hivatkozásokat pedig alább gyűjtöttük össze.

Gyakorlati útmutatóink (nem jogforrások):

• vadon kikötés a Mazúri-tóvidéken
• éjszaka horgonyon
• a jacht lehorgonyzása
• Nidzkie-tó
• kikötők és marinák
• hol kössön ki a szezon csúcsán

Borítókép: Wojciech Zabolotny — CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons (Nidzkie-tó, Zamordeje Wielkie-öböl)